Kommunikáció

Tájékoztatás a tárgyra, érzelemkifejezés a beszélőre, felhívás a címzettre irányul. Kapcsolattartó a „Halló?”, metanyelvi a szójelentés megmagyarázása, poétikai a megformálásra irányuló figyelem.

Egy reklámban információ, felhívás és költői megoldás egyszerre működhet.

Mimika, tekintet, testtartás, gesztus, térköz, külső megjelenés és csend is közölhet. Értelmüket a helyzet és a kulturális norma alakítja; egyetlen gesztusból nem biztos a szándék.

A beszélt közlésben azonnali javítás lehetséges, írásban a szerkezet és pontosság előzetes tervezése nagyobb szerepet kap.

A társalgásban megfelelő mennyiségű, igaznak tartott, releváns és világos információra törekszünk. Tudatos eltérésből irónia vagy célzás keletkezhet, de félreértés is.

Az udvariasság mérsékli a felszólítás terhét, figyelembe veszi a kapcsolatot és a címzett önállóságát.

„Már megint elkéstél” korábbi késéseket feltételez. A burkolt üzenet következtetés, amelyet a kontextus támaszt alá, és tévedhet.

Manipulációban a befolyásolás célja vagy eszköze elrejtett: például hamis választási kényszer vagy félelemkeltés. A hatás vizsgálatakor idézd a konkrét nyelvi megoldást, majd magyarázd a lehetséges értelmezést.

A cím, bevezetés, képkivágás, képaláírás, tipográfia és elrendezés irányítja a figyelmet. Multimodális szövegben a kép és a nyelv együtt épít jelentést; ellentmondásuk iróniát is kelthet.

Chatben írás és spontán társalgás sajátosságai keverednek; emoji a hiányzó hangszínt részben pótolhatja. Blog, vlog és közösségi bejegyzés műfaji kerete eltér a rádió- vagy televízióműsorétól.

Vizsgáld a szerzőt, dátumot, eredeti adatforrást, bizonyítékot és közlési érdeket. Másolással terjedő azonos állítás nem több független bizonyíték.

Idézetet jelölj, parafrázisnál is hivatkozz; más szöveg sajátként közlése plágium. Személyes adatot célhoz kötötten és jogosultsággal kezelj; nyilvános kép sem korlátlanul felhasználható.

Lokúció az értelmes nyelvi közlés létrehozása; illokúció az ígéret, kérés, állítás, köszönet vagy más beszédcselekvés; perlokúció a tényleges hatás, például a meggyőzés vagy megijesztés. Egy felszólítás attól még felszólítás, hogy a címzett nem engedelmeskedik.

Az asszertív közlés igazként állít valamit; a direktív cselekvésre késztet; a komisszív vállalást tesz; az expresszív érzelmi-viszonyulási állapotot fejez ki; a deklaráció megfelelő intézményi jogosultsággal változtat helyzetet. Egy diák „Elmarad az óra” kijelentése lehet híradás, az erre jogosult tanár döntése deklaráció.

A beszédaktus sikerfeltételei közé a jogosultság, körülmények, szándék és az értelmezhetőség tartozhatnak.

A társalgásban az elegendő információ, igaznak tartott állítás, tárgyhoz tartozás és világos megfogalmazás elvárása segít következtetni. „Befejezted?” – „Még két oldal van” közvetetten nemleges választ ad, mert releváns információt közöl.

A „Péter abbahagyta a futást” előfeltevése, hogy korábban futott; tagadása is rendszerint megtartja ezt az előfeltevést. A deiktikus elemeket a beszédhelyzet tölti ki: én, te, itt, most, holnap.

Az udvarias kérés teret hagy az elutasításnak; a társadalmi viszony és kulturális norma befolyásolja. A következtetés visszavonható: egy ironikus állítás szándéka a hangsúly és közös előzmény nélkül félreérthető.

Tájékoztató funkció: „Az óra kilenckor kezdődik.” Érzelmi: „De örülök!”

Felhívó: „Gyere ide!” Kapcsolattartó: „Halló, hallasz?”

Metanyelvi: „Mit jelent az, hogy kohézió?” Poétikai: a közlés formájára irányítja a figyelmet, például hangzásával és párhuzamaival.

Egy üzenet több funkciót is hordozhat; a domináns célt indokolni kell. Személyközi párbeszédben gyors a visszajelzés, tömegközlésben többnyire közvetett vagy késleltetett.

A beszélt és írott mód nem azonos a spontán és tervezett megkülönböztetéssel: egy felolvasott beszéd tervezett, egy chatüzenet írott, de lehet spontán.

Mimika, tekintet, gesztus, testtartás, térköz, öltözet, képi elrendezés és hangszín is közöl. A bólogatás kultúrától és helyzettől függően értelmezhető; nem minden jel univerzális.

A hangsúly és szünet együttműködhet a szavakkal vagy ellentmondhat nekik. Fizikai zaj például a recsegő mikrofon; szemantikai zavar az ismeretlen szakkifejezés; értelmezési zavar az eltérő háttértudás.

Javításkor a hiányzó részt ismételjük, átfogalmazunk, példát adunk és visszakérdezünk. Befolyásolás önmagában minden meggyőző közlés része; manipulációnál a szándék vagy lényeges információ elrejtése korlátozza a tájékozott döntést.

Hír a lényegi ki, mit, mikor, hol és az elérhető hogyan, miért kérdésre tömören válaszol, jelzi a forrást, a fontos adatot előre helyezi. Tudósítás eseményről gyakran helyszíni megfigyeléssel és megszólalókkal ad összefüggő képet.

Interjú kérdés–válasz szerkezetben az alany nézőpontját tárja fel; a kiválasztás és szerkesztés a kérdező döntése. Riport a helyszínt, embereket, folyamatot jelenetekkel is megmutathatja.

Kommentár egy eseményt értelmez és értékel; az érvelését kell ellenőrizni. Glossza rövid, gyakran ironikus, egy jelenség ellentmondását csattanósan mutatja fel.

A publicisztikai cikk tágabb téma elemző-véleményes feldolgozása lehet; a címke helyett a konkrét szöveg működését vizsgáljuk.

A cím, kiemelés, képvágás, szín, betűméret és grafikon tengelye irányítja a figyelmet. A „Végre megnyílt a park” értékelő keretet tesz a „Megnyílt a park” tényállítására.

A névtelen „sokan mondják” gyengébb bizonyíték, mint a megnevezett, ellenőrizhető adat. A reklám figyelemfelkeltéssel, érzelmi társítással, ismétléssel, tekintélyre utalással és cselekvésre hívással dolgozhat.

A közlés elemzésében jelöld az állítást, forrását, célközönségét, kihagyott körülményt és az alkalmazott hatáskeltést. Egy fénykép a látható helyzetet rögzíti, az okot önmagában ritkán bizonyítja.

„Holnap kilenckor a könyvtárban találkozunk. Vissza tudod mondani a helyet?”

A feladó a meghívó, címzett a megszólított, az üzenet találkozási adat és ellenőrző kérés. Kód a magyar nyelv, csatorna lehet beszédhang vagy írásos üzenet; az adott változatot nevezd meg.

A „holnap” a közlés napjához, „a könyvtár” a közös ismerethez kötődik. A címzett „A városi könyvtárnál?” válasza visszacsatolás: felszínre hoz egy lehetséges félreértést.

A zaj lehet fizikai, például megszakadó hang, vagy értelmezési, például eltérő intézményre gondolás. Javításkor a hiányzó tényezőt kell pontosítani.

Tájékoztató: „A találkozó kilenckor kezdődik.” Kifejező: „Örülök, hogy jössz!”

Felhívó: „Kérlek, érkezz pontosan!” Kapcsolattartó: „Hallod, amit mondok?”

Metanyelvi: „A találkozó itt közös megbeszélést jelent.” Poétikai: „Könyv mellé könyv, gondolat mellé gondolat.”

A poétikai funkció a megformálásra irányítja a figyelmet, nem kizárólag versben fordul elő. Egy reklám tájékoztathat és felszólíthat egyszerre; a domináns funkciót a közlési cél és a szöveg bizonyítja.

A kérdő mondat is lehet kérés: a nyelvtani mondatfajta nem dönti el egyedül a funkciót.

Párbeszédben a váltások és visszakérdezések a megértést segítik. Történetmondásban időrend, szereplők és eseménykapcsolat építi az áttekinthetőséget.

Levélben megszólítás, cél, kifejtés és elköszönés igazodik a címzetthez. Rövid üzenetben a cselekvéshez szükséges idő és hely fontos; feljegyzésben a későbbi visszakereshetőség miatt pontos cím és adat segít.

A „Szia!” és „Tisztelt Tanárnő!” a viszonyhoz és műfajhoz illő köszönés, illetve megszólítás. A hangzó ünnepi beszéd előre tervezett lehet, az írott chat spontán; a közeg nem határozza meg automatikusan az előkészítettséget.

Mimika, gesztus, tekintet, test- és fejtartás, térköz, külső megjelenés és csend is része lehet a helyzetnek. A hangszín a beszédhez kapcsolódó nem szóbeli kifejezőeszköz.

Egy lefelé mutató nyíl önmagában irányt jelölhet; a „Bejárat” felirattal együtt a konkrét útvonalat pontosítja. A mosolygó arc nem mindig egyetértés, a csend lehet gondolkodás, tiltakozás vagy technikai hiba.

Az értelmezést a helyzet támasztja alá, nem egyetlen jelhez kapcsolt sztereotípia.

Az emberi társadalmakban a kommunikáció általánosan jelen van, de ebből nem következik minden jel azonos jelentése. Ugyanaz a társas közelség vagy megszólítás különböző normákhoz kapcsolódhat; egy kultúrán belül is számít a helyzet, a kor és a résztvevők viszonya.

Folklórban az ünnepi viselet és rítus a helyi közösségi tudáshoz kötött; utcai tájékozódásnál a közlekedési jel szabályozott; elektronikus közlésben az emoji és az idézés az adott csoport használatától is függ. Konkrét elemzésnél a megfigyelt normát nevezd meg, ne állíts egész népekről kivétel nélküli viselkedést.

A nyelvészet az üzenet nyelvi formáját, a pszichológia a megértés és figyelem folyamatát, a szociológia a társas szerepet, az információelmélet az átvitel és a zaj viszonyát vizsgálhatja. Az interdiszciplinaritás közös kérdés több módszerrel való vizsgálata.

„Megígérem, hogy visszahozom” ígéret; „Kérlek, hozd vissza” kérés; „Köszönöm” köszönet; „Sajnálom a késést” bocsánatkérés. A „Ki tudod nyitni?” szó szerint képességre kérdez, egy zárt ajtónál kérésként működhet; orvosi vizsgálatban valódi képességkérdés is lehet.

A kimondott mondat, a vele végzett aktus és a címzett reakciója nem azonos: a kérés attól még kérés, hogy nem teljesítik. Az ígéretet a beszélő saját jövőbeli cselekvésére vonatkozó vállalása különbözteti meg a puszta jóslattól.

A mennyiség elve szerint a célhoz szükséges, nem túl kevés és nem fölöslegesen sok információt adjuk. A minőség elve az igaznak tartott, indokolható közlést kéri; a relevancia az adott kérdéshez kapcsolódást; a mód az érthető, rendezett megfogalmazást.

„Mikor kezdődik?” – „Kilenckor a nagyteremben” célhoz illő. „Valamikor” túl kevés lehet; a témához nem kapcsolódó reklám relevanciát sért.

Tudatos, felismerhető eltérés célzást vagy iróniát hordozhat: „Remek idő!” viharban. Nem minden eltérés hazugság, és az irónia sem bizonyítható hangszín vagy helyzet nélkül.

A „Küldd el!” és „El tudnád küldeni, ha ráérsz?” közös kérést különböző erősséggel és viszonyban fogalmazza meg. A hivatalos levél megszólítása, a társalgás váltásrendje és a közös háttér elvárásokat teremt.

A norma helyzethez és közösséghez kötött; az eltérésből nem következik automatikusan rosszindulat. Megfeleléskor a címzett teljesítheti a szerephez kötött elvárást, de kényszer alatt adott igen nem feltétlenül valódi egyetértés.

A félreértést semleges visszakérdezéssel javítjuk: „A mai vagy a holnapi változatra gondolsz?”

Indokolt meggyőzésnél a cél és az érv megítélhető: „Az eső miatt vigyél ernyőt.” A „Ha nem csatlakozol, nem is vagy a barátunk” hamis választási kényszert és csoportnyomást alkalmaz.

A „Már megint elkéstél” korábbi késéseket előfeltételez; ezt szükség esetén ellenőrizni kell. Manipulatív megoldás lehet az érdemi feltételek elrejtése vagy a döntés sürgetése indok nélkül.

A rejtett befolyásolás lehetőségét konkrét szövegelemmel bizonyítsd; a hatást és a tényleges szándékot ne azonosítsd automatikusan.

Személyes kommunikáció például két ember beszélgetése; csoportos egy szervezett csoport megbeszélése; nyilvános egy közönség előtt tartott előadás; tömegkommunikáció technikai közvetítéssel sok, a közlő által nem egyenként ismert befogadót ér el. A határ a helyzettől függ: egy levél magánközlés, egy nyilvános hírportál tömegközlés lehet.

Ugyanazon internetes felületen privát üzenet, zárt csoportvita és nyilvános közlés is folyhat. A csatorna megnevezése önmagában nem adja meg a címzettek körét.

A nyomtatott napilap egy kiadásban rögzített, térben tördelhető anyagot ad; javítása gyakran későbbi közlésben történik. Rádióban hang, tévében mozgókép és hang együtt működik, és az adás időrendje számít.

A webcikk írott és elektronikus is: frissíthető, hiperhivatkozást, képet és hozzászólást kapcsolhat, de ezek megléte nem kötelező és nem biztosít hitelességet. Elektronikus közlés lehet előre rögzített vagy élő; a komment nem feltétlenül azonnali visszajelzés a szerzőnek.

Ezért az írott és elektronikus nem két kizáró halmaz.

Hír: tömör, alapvető eseményadatok; tudósítás: esemény és körülmények részletesebb helyszíni bemutatása; riport: megfigyelés, háttér és megszólalók összekapcsolása; interjú: kérdés–válasz alapján kibontott információ vagy személyes álláspont. Kommentár és vezércikk értelmez, állást foglal; kritika meghatározott műről vagy teljesítményről értékel; glossza rövid, gyakran ironikus vélemény.

A műfajok keveredhetnek. Egy interjúalany véleményének idézése tény lehet az elhangzásról, miközben az idézett értékelés továbbra is vélemény.

A szövegben ezt jelölni kell.

„A mintakönyvtár 18 órakor zár” ellenőrizhető tényállítás a példában. „A legjobb könyvtár” értékítélet mérce nélkül.

A cím, jelző, képkivágás, képaláírás, betűméret és sorrend figyelmet irányít; egy tömeget mutató szűk kivágás a teljes rendezvény méretét nem bizonyítja. Az üzenet célját a konkrét választás és kontextus alapján nevezzük meg: tájékoztatás, szórakoztatás, meggyőzés, figyelemfelkeltés vagy cselekvésre hívás is lehet.

A feltételezett hatás különbözik a ténylegesen mért hatástól.

A reklám gyakran figyelmet kelt, szükségletet vagy vonzó életképet kapcsol termékhez, majd választásra és vásárlásra hív. Hatáseszköz lehet ismétlés, ritmus, érzelmi kép, tekintélyre hivatkozás és sürgetés.

„Csak ma féláron!” esetén ellenőrizendő a korábbi összehasonlító ár, a feltétel és a határidő; az olcsóbb jelző önmagában nem bizonyít kedvezményt. A fizetett ajánlás érdekét a közlés értékelésekor figyelembe vesszük.

Ellenőrzéshez szerzőt, dátumot, eredeti adatot és módszert keresünk; sok másolt megosztás nem több független adat.