Intertextualitás

Névmás, névelő, kötőszó, egyeztetés és határozószó vissza- vagy előreutalhat. A szinonima és ismétlés témahálót alakít.

Téma a kiinduló információ, réma a hozzáadott új közlés; az új információ a következő mondat témájává válhat. Egy névmás bizonytalan előzménye rontja az egyértelműséget.

Elbeszélő szöveg eseményt, leíró tulajdonságokat, érvelő álláspontot bont ki. Folyamatos szöveg bekezdésekben, nem folyamatos táblázatban vagy diagramon is közöl.

Intertextualitás idézet, allúzió, átírás, paródia vagy műfaji utalás révén létesül; az értelmezéshez azt vizsgáld, az új környezet hogyan módosítja a régi jelentést. Mém is átalakíthat ismert szöveget vagy képet.

„Ki olvasta el a könyvet?” – „PÉTER olvasta el a könyvet.” Péter a kérdésre felelő fókusz, az igekötő az ige mögé kerül.

„Mit olvasott el Péter?” – „Péter A KÖNYVET olvasta el.” Itt ugyanazok a szavak más információt emelnek ki.

Semleges „Péter elolvasta a könyvet” szerkezetben az igekötő rendszerint az ige előtt van. A „csak” kizárásra, az „is” hozzáadásra utalhat; „Csak Péter jött” és „Péter is jött” nem azonos tényt állít.

A névelő határozottsága, névmási visszautalás és szórend az előzményhez is kapcsolja a mondatot.

Mondathangsúly az információs kiemeléshez, hanglejtés a mondatfajtához és viszonyuláshoz kapcsolódhat. Szünet és tempó szerkezetet jelöl: a bevezető után rövid szünet segíti a tagolást; lényegi adatnál lassítás és hangsúly segíti a megértést.

A szóhangsúly magyarban általában az első szótagra esik; a mondatban nem minden szó kap egyenlő nyomatékot. „Nem, Péter ment el” és „Nem Péter ment el” eltér: az első korábbi állítást javító közlés lehet, a második a személyt tagadja.

Írásban vessző és kiemelés csak részben adja vissza a hangzó szöveget. Előadáskor a tartalomhoz igazítjuk hangerőnket, tekintetünket és gesztusainkat; az állandó túlhangsúlyozás eltünteti a kiemelés különbségeit.

Anafora visszautalás: „Érkezett egy diák. Ő hozta a térképet.”

Katafora előreutalás: „Ezt kérem: hozz térképet.” Deixis a helyzetre mutat: „Tedd ide!”

Névelő és névmás azonosítást segít, de két lehetséges előzmény esetén félreérthető: „Anna beszélt Évával. Ő indul.”

Ismétlés, szinonima, fölé- és alárendelt fogalom jelentéshálót épít: könyv–kötet–olvasmány. Hiányos mondat előzményből kiegészíthető: „Anna térképet hozott, Éva pedig könyvet.”

Konnektor jelzi a viszonyt: mert indokol, ezért következtet, azonban ellentétet, például konkretizálást mutat. Az ok és következmény megfordítása a jelentést megváltoztatja.

A mondatkapcsolat a mikroszerkezet, a cím, bekezdések és bevezetés–tárgyalás–befejezés a makroszerkezet része. A cím előre jelezhet témát, műfajt vagy értékelő keretet.

Bekezdés egy gondolatmeneti egységet bont ki; a tételmondatot magyarázat és bizonyíték követheti. A szövegbeli idő- és térviszonyt az igeidő, határozó, szereplőkövetés is biztosítja.

A szöveg célja és címzettje meghatározza, mennyi háttérinformáció szükséges. Szerkesztéskor az előzmény nélküli névmást, indokolatlan váltást, ellentmondó konnektort és fölösleges ismétlést külön ellenőrizzük.

Az ismétlés lehet tudatos retorikai eszköz, ezért mechanikus törlése hibás.

Elbeszélés eseménysort, leírás tulajdonságokat és viszonyokat, érvelés vitatható tételt és indokokat szervez. Monológban egy beszélő, dialógusban két szereplő váltakozik, polilógusban több résztvevő kapcsolódik.

A szöveg lehet spontán vagy tervezett, beszélt, írott vagy multimodális. Mindennapi társalgásban a közös helyzet miatt sok kihagyás lehetséges; hivatalos levélben az ügy és kért intézkedés pontos azonosítása szükséges.

A szépirodalmi szöveg megalkotottsága, többértelműsége és esztétikai hatása, a tudományos szöveg fogalmi pontossága és ellenőrizhető érvelése eltérő olvasási módot kíván, de nem zárják ki egymás eszközeit.

Tudományos szöveg meghatározza a fogalmat, módszert, adatot, hivatkozást és korlátot. Ismeretterjesztés hasonlattal, hétköznapi magyarázattal teszi befogadhatóvá, de nem torzíthatja el az eredményt.

Táblázatnál fejléc, egység, sor- és oszlopviszony; ábránál tengely, lépték, jelmagyarázat és forrás szükséges. Egy 40 fős mintában 24 választás aránya 60%; ez nem bizonyít országos 60%-ot.

Az esszé kérdésfelvetést, személyesebb vagy elemző gondolatmenetet, példákat és összegző következtetést adhat; nem rendezetlen ötletlista. Címzett, előzetes tudás, szaknyelv, magyarázó példa és szerkezet alapján hasonlítunk össze két szöveget.

Vendégszöveg idegen szövegrész megjelenése; idézet jelölt, pontos átvétel; allúzió rövidebb vagy közvetett felidézés. Paródia jellegzetes stílust, műfajt vagy szerkezetet játékosan túlrajzol; travesztia fennkölt tárgyat alacsonyabb stílusban dolgozhat át.

Az eredeti komoly szöveg új reklámkörnyezetben eltérő, akár ironikus célt kaphat. A kapcsolat értelmezéséhez a forrás kulturális helyét is figyelembe vesszük.

A forrás felismerése után nem állunk meg: megvizsgáljuk a változást, címzettet és értékelő viszonyt.

Mém ismert képi vagy szöveges sablon új helyzetre alkalmazása; a sablon felismerhetősége és az eltérő felirat feszültsége keltheti a humort. A kép eredeti környezetének hiánya félrevezető is lehet.

Átalakításnál elhagyás, csere, kiemelés, új cím és médiumváltás külön vizsgálható. Két szöveg összevetésének közös szempontja lehet a beszélő, nézőpont, központi kép, ritmus, érvelés vagy lezárás.

Egyik után a másik külön leírása helyett minden bekezdésben a hasonlóságot és különbséget együtt fogalmazzuk meg, szövegbeli bizonyítékkal. Az értelmezési lehetőséget és biztosan azonosítható kapcsolatot megkülönböztetjük.